Ferenc József:
Hadd szóljak egy szót csak, te legyőztél kedvesem.
Ha nem vagy az enyém, én azt érzem szétesem,
Hát kérjél, és én máris megteszem.
Csak el ne hagyj engem.

(És legyen te nevelhetsz Rudolfból férfiút,
csak ne bánts, mert megöl ha viszályból nincs kiút.
Csak mondd ,mondd ,hogy mit segítsek még,
Én bármit megtennék.)

Az országlás, kormányzás színház csupán,
Ott éreznem mit sem szabad,
De színházat nem játszom véled tovább,
Hisz sírok, hogy enyém maradj.

Elisabeth:
Ha megért egy barát, az felér most bármivel,
Én megyek, ha viszel és vagyok, ha bármi kell,

(csak ne kérd, hogy úgy éljünk, mint rég.
Az már nem én lennék.
Ha megért egy barát, az felér most bármivel,
Én megyek ha viszel és vagyok, ha bármi kell, )

De ne zárj be kérlek, az nem volna élet,
Az már nem én lennék. Nem én lennék!

(Halál:
Mit szépnek látsz ma még,
Az holnap már nem létezik.
Eltűnik bármiképp az idő nékem dolgozik.(…)
Gyere légy enyém!
Ferenc József:
Elisabeth! )