Rudolf:
Mit válasszak én?
Mi jó, mi rossz, bár
ésszel felérném!
A sors nyomomban itt jár
A kocka csak pörög,
el van vetve már
Ez a forgószél hajt
hogy húz, hogy űz,
nincs a földön,
mi megtart
Nem lesz visszaút,
a döntés rajtam áll
Lüktet benn egy hang,
szabad élet vár!
Csak szállj,
csak szállj!
Kell, hogy többé válj
Légy az, mit lelked kíván
Lehetsz még fontos talán
A cél úgy hív
Mégis miért fél e szív
Hűség, vagy lázadás vár?
Ki ad most választ nekem
végre már?
Trónfosztás, zűrzavar
botrány, csúf árulás
vár rám
Ezt hogy tehetném,
s miért?
A múltból több száz
év dörög
A császárság örök
Hogy szennyeznék be
ősi vért?
Csak szállj,
csak szállj!
Miért kell, hogy hőssé válj
Békés út miért nem lehet,
bősz, öldöklő
harcok helyett?
Csak én és ő
Ez két út,
két erő
Apám, vagy én,
ez a tét
Döntenem kell, Istenem...
Szörnyűség

Sok álom között...
Nincs válasz, csak kérdés