Rudolf:
Nem figyel énrám, nem hall meg engem,
Ön másra figyel, mindig mást ért azt hiszem,
Nem hall meg engem...

Ferenc József:
Ön nem hall meg engem!

Rudolf:
Emlékszem 6-7 éves voltam, ott állt az ajtóban és nézett,
Egy büszke óriás figyelt, s nevetett,
úgy érzem, hogy akkor még szeretett...

Ferenc József:
Igen, a gyermekekkel könnyű,
mikor még őszinték és tiszták,
ám a gyermek gyorsan felnő, és elfelejti honnan érkezett.

De mikor felnőtt és férfi lett,
elvész a bizalom, tisztelet,
azt hiszi, mindent lehet!

Rudolf:
Megszabná életemet!

Ferenc József:
Mit tudsz az életről? Mondd!

Rudolf:
Mindig én vagyok áldozat...

Ferenc József:
A birodalom a fontosabb!
Egy császár mindig erős.

Rudolf:
Sok emberért felelős, sorsokért, vágyakért!

Ferenc József:
Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!

Rudolf: Kár mindig félni!

Ferenc József:
Légy liberális, ez szörnyűség!

Rudolf:
Álmodni szép jövőt, ez még nem bűn.
Fejlődés, csak semmi más.

Ferenc József:
Nagy hiba a kapkodás.

Rudolf: Közérdek a haladás...

Ferenc József:
Hiába minden, félreért engem.

Rudolf: Középkor a 20. század kapujában!

Ferenc József:
Már ötszáz éve, hogy áll ez a trón.

Rudolf: De most szenved a birodalom,
Sok-sok besúgó kegyenc között.

Ferenc József:
Miért gúnyol? Győzni csak így lehet!

Rudolf: A múltban ragadni rettenet!

Ferenc József:
Vas kézzel tarts az irányt,
Ne tűrj el semmi viszályt!

Rudolf:
Ne érezz semmi hiányt!

Ferenc József:
Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!

Rudolf:
A szíve jégverem.

Frenc József:
Nem hall meg engem!

Rudolf:
Nem állok útjába, miért tenném?
Hiszen itt változás, bolond remény!
Csak fojtó füst az egész, sok olcsó alku, és kész!

Ferenc József:
A rendszer működik, minden rendben!

Rudolf:
Csak játszom az ostobát...
egy felkelés nincs már messze!

Ferenc József:
Miért nem, értesz meg engem?
Mondd, miért nem?

Rudolf: Oh, miért nem?

Frenc józsef:
Mondd, miért nem?

Rudolf: Oh, miért nem?

Rudolf és Ferenc József:
Sohasem!

Rudolf:
E kudarc újabb szégyen,
ön meg nem érthet engem.

Rudolf és Frenc József:
Ám búcsúzzunk fenségesen!