Lángtenger felcsap az égre, nem lesz most már soha vége
Vízben, sárban, tűzben elégve
Pincékben bújni, remegni, túlélni, szülni, temetni
Napról-napra földre térdepelni

Elhullik mind, aki gyenge, nem számít már kegyelemre
Bújni, félni, fázni egyre, legalább ha reményünk lenne
Házat, földet dúlnak egyre, nincs már semmi
És csak véletlen, hogy élünk még

Tolvajtól senki se véd meg, felgyújtott otthonok égnek
Mindenütt csak ellenség, mindenki ellenség
Sírásunk felcsap az égre, nem lesz most már soha vége

Bújni, félni, fázni egyre, legalább ha reményünk lenne
Házat, földet dúlnak egyre, elpusztult minden
És csak véletlen, hogy nem haltunk meg még...