Az az éj volt mindennek a vége,
Éreztem, hogy szeretem.
Térden állva a szívemet kérte,
Maga volt a szerelem.
Testem már a karjaiba omlott,
Áradt benne az erő.
Viharos és fényes csoda volt ott,
Ö a legjobb szerető!
És talán ha végre egyszer jönne egy levél...
Így a csillagokban olvasok csak én...
Te lehetsz a vigasz a magányban,
Gyere, mondd a nevemet!
Közben lágyan átfogod a vállam,
Érzed már, hogy remegek,
És ha megtalál ma újra az az érzés,
Én mindent, mindent feladok!
Lánggal ég és örvénylik a testem,
Legyünk végre szabadok!
És talán ha végre egyszer jönne egy levél...
Így a csillagokban olvasok csak én...