Titánia:

Zivatar, szökőár, hurrikán,
vad erők, tépjétek szét
Oberont, s e földet szilajon,
s azokat, kik élvezték
nyomorom nézőként!

Legyen itt e föld csak sivatag,
hamuvá omoljon szét!
Feledés borítsa nyomait,
ne legyen e hitvány hely,
hol eszemet elvették!

Oberon:

Csakugyan, goromba sértés,
hiba volt, beláttam rég!
Könyörülj, csak annyit kérnék,
emiatt ne bűnhődjék az egész embernép.

Titánia:

Ha-ha-ha, micsoda szánalmas halandzsa ez!
Bla-bla-bla, Te mindig fennkölt szavakra lelsz!
Nagy csapda veled a tündérszövetség,
felmondom, mielőtt bármi jöhetne még!

Oberon:

Nem lesz több viszály,
torzsalkodni kár.
Nem volnék király, hogyha hibámat…

Titánia:

Hé, mi ez a nyálzó nyafogás?
Mi ez a bárgyú gagyogás?
Ugye a női zokogás neked a gyengéd?!

Oberon:

Légy már hozzám gyengéd,
vedd el bűnöm terhét!
Nálad százszor enyhébb
Pokol mélyén a tűz.
Ünneprontó bosszútort ma miért ülsz?

Titánia:

Értsd meg hát, nekem már nem vagy tündérkirály!
Megmondtam, nem izgat többé, bármit csinálj!
Mit számít, hogyha a földre zuhan az ég?
Nincs már ok, amiért kicsit is aggódnék!

Oberon:

Jaj, hát ne csináld! Hagyd már, kimerít e párharc!

Együtt:

Nem igaz, idáig zuhanunk,
zavaros a szellemlét.
Ő gyaláz naponta ugyanúgy,
ahogyan halandót bánt
sok buta kis ellentét.

Csakugyan, felőlünk jön a bűn,
ezek itt csak átvették.
Vajúdunk önzőn és keserűn,
s haragunk veszélyes vész,
komor a sértettség.
Halálos sértettség.