Leopold:
Kínoz a bánat.
Fáj, hogy nem látlak.
Merre visz most a szél?
Bánom, hogy hagytam.
Miért nem tiltottam én azt,
hogy elmenjél?
Nincs ma sem másképp,
nem vagy Te más még,
csak védtelen gyermeklény.
Gyönge a sorshoz,
amit hordoz.
Oly nagyon féltlek én!
A sok csapda vár Rád.
Nem hinném, hogy látnád:
ármány és rút árulás.
Vasba zárd a szíved, hát!
Tanulj rideg taktikát!
El ne gyengülj,
hogyha Rád tekint egy kígyó!
El ne mond, mi az, mi fáj!
Fejet hajts, ha úgy muszáj!
Tégy így:
Had lehessek büszke Rád!
Annyi sok évem gondok közt éltem
a sorsomat kérve én.
Rajtad a sor most,
jövőnk, hogy hordozd,
csak Benned van most már remény!
Majd hízelgők jönnek,
s a vérszívó szörnyek,
kik sandák a zsenikre mind.
Vasba zárd a szíved, hát!
Tanulj rideg taktikát!
Sose hidd el,
hogy a farkas jámbor jószág!
Hálás légy, bármit, ha kapsz
meg ne hátrálj, fontos az,
hogy a saját ügyed jól szolgáld!
Had nézzek büszkén Rád.
Vasba zárd a szíved, hát!