Colloredo: Gróf Arco! Mit hallott Münchenből?


Arco: Mozart operája fényes siker.


Colloredo: Naturellement!


Arco: A bajor választófejedelem rendkívül hálás főméltóságodnak, hogy kölcsönadta neki Mozartot.

Colloredo: Az ígéret szép szó és ha tartják úgy jó,

s a bajor csak nem csap be engem,

és nem ragad nála e rátarti golyhó,

visszaadja időben, rendben.

Arco: A választófejedelem a szokásos választ adja majd: nincs üres állás.


Colloredo: És mikor ér Mozart Bécsbe?


Arco: Felszólítottam, hogy azonnal induljon útnak, kövessen minket.


Colloredo: Waldstätten bárónőnek köszönhetem az ötletet, hogy magammal vigyem.


Arco: Mozartot ünnepelni fogják Bécsben.


Colloredo: Engem fognak ünnepelni Bécsben!

Bécs is csak rajong majd érte, s enyém lesz a dicsőség,

hiszen én hoztam őt Bécsbe, nem is sejtik, mit tud még!

Arco: Csak nehogy a fejébe szálljon…


Colloredo: Önre bízom, hogy ennek elejét vegye.


Arco: És ha a császár vet rá szemet?


Colloredo: Nem fogom engedni, hogy Mozart a császár előtt játsszon!


Arco: Hiszen másról se beszél! Fúgákat akar játszani a császárnak, meg az operáját.

Colloredo: Mozart álmodozzon bátran, nem dönthet erről végül ő.

Most még igazán jól él nálam, de az égig talán nem nő.

Arco: Arretez!

Természetesen nem tartozik neki számadással, főméltóságú uram, hiszen Mozart az Ön szolgája. Egyszerűen alkalma sem lesz arra, hogy új állásra pályázzék. És ki is merné kockáztatni, hogy megrontsa Önnel a viszonyát egy muzsikus miatt? Velünk fog lakni az Ön bécsi rezidenciáján. Ott mindig szemmel tarthatom. Bezárni persze nem tudom, és el fog látogatni a borozókba meg a Práterbe.

Colloredo: Azt megtiltom! Borozókról szó sem lehet, a Práterről meg végképp nem!

Rám bízta őt az Úr!

A dolgom az, hogy megtanítsam,

hogy legyen majd példás szolga ő!

Nincs a tudásnál szebb zeneszó, a tiszta ész az mindig győz,

egy művész meg mindig esendő!