Árnyak:
Szédült gyermek!
Gyarló ember!
Milyen lusta, milyen ócska, milyen gyönge, rossz fiúcska!

Constanze:
Wolfgang! Mit csinálsz itt? Gyere haza!

Wolfgang:
Na tovább, na tovább!
Mutass megint egy csodát,
egy mesteri fúgát!
Ez pompás, ez pompás!
Ezt a kendőt most a nénje
rakja föl a két szemére!
Túl vakmerő!
Vasba zárd a szíved hát!

Constanze:
Wolfgang!

Wolfgang:
Minden búcsú újabb kezdet,
hosszú, hosszú útra, hogyha indul!
Milyen kár az, hogy felnőtt!
Vége már a nagy csodáknak!
Milyen oktalan!

Constanze:
Wolfgang!

Wolfgang:

Egy művészben több szufla van!
Mind csak álnok, gonosz kígyó!
Mind csak farkas!

Árnyak:
Szédült gyermek!

Constanze:
Wolfgang!
Mi van veled, mondd?

Wolfgang:
Minden el van veszve,
mindent elvesztettünk! Gyarló féreg!

Constanze:
Mit zagyválsz össze itt?!

Wolfgang:
Ócska, szerencsétlen gyermek
kínzó, rémálmokkal teljes!

Constanze:
Nem bírom!

Wolfgang:
Rémületes!
Hogy széttörjön a család, nem hagyom én!

Constanze:
Térj észre!
Térjél észre már!

Tömeg:
Bármit próbálsz gyönge ember,
Lelked pokla úgyis elnyel!

Wolfgang:
Mind csak gonosz, álnok, gonosz!
Kígyó, farkas, álnok, álnok!
Mind csak gonosz, gonosz álnok!