Colloredo:
A franc, mi történt?!
Arco Gróf:
Csak úgy berontott.
C.:
Mars ki, vagy nem maradsz épen!
A. G.:
Most tünjön már, Mozart!
Wolfgang Mozart:
Hát lesz, ami lesz.
C.:
Majd móresre szoktatlak szépen.
W. M.:
Mégse tör meg!
A. G.:
Ez tréfa vagy vicc?!
W.M.:
Az nyer, kit a szíve visz!
C.:
Hisz parancsba adtam, hogy Salzburgba mégy!
W. M.:
Nem megyek, mert jobb nekem Bécs!
C.:
Így állunk? Nos, ennyi volt.
Jól van nagylegény!
Tudd meg, Bécsben éhen halsz!
Teszek arról én…
W. M:
Nem fogok félni
bár roppant nagy úr,
de most mégsem foghat ki rajtam.
Hisz herceg vagyok,
minden hercegen túl,
s a tehetség megvéd, ha baj van.
Ön éveken át itt börtönbe zárt,
és közben szolgának vélt.
Ön senki nekem, most fölmondok, kész!
És maradok, jobb nekem Bécs!
C.:
Szánnám én az apját, ám e gazfickóval végzek!
W. M:
Ez mégse stimmel, mert a gazfickó,
az álszent, és hízeleg folyton.
A művész a járt útra ritkán lép,
és nem lesi mit nyer a bolton.
Nem kell nékem önnél a biztos jövő,
nem kell gyámság senkitől.
Többé el nem ér korbácsütés.
Adieu Herceg, jobb nekem Bécs!
C.:
Soha senki nem szolgált még ilyen rosszul, mint ő. Szánalomra méltő fickó! Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá!
W. M:
De nekem se, önhöz!
C.:
Jön ez még elém nyüszítve!
W. M:
Szarok én magára!
C.:
Gróf Arco, dobja ki! De rúghatja is!
A. G.:
Kár magáért, Mozart! Magának befellegzett!
W. M:
Nem. Így lesz most jó: szabadság vár!