Mozart!

A piros kabát

Wolfgang: Nannerl, emeld a puffer-kufferkád! Presta forioso! Vivat, vivat! Bizsereg már, ösztövér nővérkém! Ámulj-bámulj!
Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,
büszkén hordtam én a piros kabátomat,
az volt nekem a csúcs-cucc!
Nannerl: Nagyon tetszett nekem!
Wolfgang: Mint elismerést…
Nannerl: …a császárnő adta át.
Wolfgang: A francba is, de gyorsan kinőttem,
és máris a szürke lett kötelező!
Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!
Nannerl: Ez egy az egyben az, csak nagyban!
Wolfgang: Hercegnőm, megjött a herceged!
Nannerl: Bűvös bársony, színselyemmel – téged les majd minden ember!
Nincs senki másnak ily kabátja, egy herceg vagy te, bárki látja!
Wolfgang: Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!
Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!
Kocsira, nyomban! Szimatom van.
Nannerl: Ugye elviszel?
Wolfgang: No meg a mamát!
Nannerl: És újra látjuk Londont, Párizst? Istenem!
Wolfgang: De csuda lesz! Salzburg szörnyen sótlan egy város,
itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!
Nannerl: Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!
Wolfgang: Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!
Egy piros kabát, mi másnak csak álom!
Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!
Bonsoir, papa!
Leopold: Hol késel, Wolfgang?
Wolfgang: Papa szerint netán, tán nem tip-top?
Leopold: Így a herceghez nem jöhetsz! Honnan van ez?
Wolfgang: Magam vettem, mon pere!
Leopold: És honnan termett rá a pénz?
Wolfgang: Hopp… A kockán nyertem én!
Leopold: Mi?!
Nannerl: Olyan ügyes keze van!
Leopold: Hát pénzben játszottál?!
Wolfgang: De nyertem, mert mertem!
Leopold: Mindig bajt keversz!
Wolfgang: A csudába is! Hát miért ne lehetne néhanap játszani?
Mindenki játszik.
Leopold: De mi nem vagyunk mindenki!
Wolfgang: Minél inkább, annál inkább!
Leopold: Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol, inkább a kötelességedet teljesítenéd!
A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?
Wolfgang: Már rendben van, Ön paff lesz majd és büszke rám!
Leopold: És hol van?
Wolfgang: Itt bent! Már meg van írva rég, de nincs leírva még!
Leopold: A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!
Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!
Wolfgang: Jó, jó! Miért ne?
Leopold: És vedd le ezt a göncöt!
Wolfgang: De mért?
Leopold: Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!
Wolfgang: Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!
Leopold: Kezdj írni!
Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza most!