Wolfgang:

És íme a herceg király lett,
ám, de semmi nem maradt enyém!
A csillagok fénye éget,
és porrá hullok én!
Dúr vagyok, és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok, s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok, meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang –
zene, az vagyok én...