Rómeó és Júlia:

Mindenség

Rómeó: Egy álomból jön ő, a vágyat múlt jövő.
Mindenség, föld és ég, ő érte még halni se félnék.

Júlia: Szikrázó pillantás, szeme izzó parázs, és csak nézz pokol angyala ként, ki az emberekért a földre hozta a fényt. Csak nézz.

Rómeó: Úgy szeretsz-e majd, mint én? Jössz-e velem, hol vár a fény?

Júlia: Szeretsz-e mindig, felelj! A halálunkig, a végső percig.

Rómeó: Míg csak élünk és tovább, bármi ér.

Júlia: Szívünk annyi vágy után, révbe ér.

Rómeó és Júlia: Ítélet napig s tovább, véghetetlen időkig még, őrzi titkunk fent az ég, vár reánk a mindenség.

Rómeó: Úgy szeretsz-e majd, mint én? Jössz-e velem, hol vár a fény?

Júlia: Szeretsz-e mindig, felelj! A halálunkig, a végső percig.

Rómeó: Míg csak élünk és tovább, bármi ér.

Júlia: Szívünk annyi vágy után, révbe ér.

Rómeó és Júlia: Ítélet napig s tovább, véghetetlen időkig még, őrzi titkunk fent az ég, vár reánk a mindenség...